Diane Ackermann: Menedék

"(...) abban a pillanatban, hogy valaki megszeretett valamit, az elveszíthetővé vált."

 Mint azt eddigi bejegyzéseimből is láthattátok, előszeretettel olvasok II. világháborús témával foglalkozó könyveket. Legyen az bármilyen műfaj. De ilyet még nem fogtam a kezemben.

 A fülszöveg elolvasása után, illetve a film előzeteséből kiindulva egy kalandos, érzelmekkel teli történelmi regényt vártam. Valami olyasmit, mint Kristin Hanna-tól a Fülemüle ami már az első lapjaival megfogott, elvarázsolt. Ehelyett egy (szinte) párbeszédek nélküli, naplóbejegyzések százával ellátott dokumentum regényt kaptam. Kicsit féltem a sok kijelentő mondattól, tartottam tőle, hogy unalmassá válik és a rengeteg előrevetítéssel nem tudom tartani majd a lépést. De a csalódás kétség kívül kellemes volt...

Diane Ackermann író, természettudós, amit ez esetben nagyon szépen kombinált. Bár érezhetően nem nagyon tudta eldönteni, merre húzzon műfajilag a könyv, részemről egyértelműen a dokumentum mivolta nyom többet a latba.
Mint mindenki, aki már vett könyvet a kezébe, én is próbáltam fejben filmszerűen pörgetni az eseményeket már az elején. Aztán a végére egy Discovery-s dokumentumfilm pörgött előttem, bevágott jelenetekkel és riportokkal....és tetszett...nagyon tetszett... :D

 Az írónő Lengyelországba kalauzol el bennünket, azon belül is a varsói állatkertbe, meghitt, idilli környezetbe. 

 Aztán itt van nekünk Punia (Antonina) és Jan.... egy mindenre elszánt házaspár, akik az életüket is kockára teszik, hogy mások életét megmentsék.  Eddig az állatokat védelmezték és gondoskodtak róluk, most az embereken volt a sor.
A történet legszembetűnőbb jellemfejlődésén viszont a fiuk, Rys megy át. Az orrunk előtt nő fel és a háború évei alatt ha korban nem is, de igazi felnőtté válik. Sokat tanulhatunk tőle bizalomról, szeretettről, fájdalomról, összetartásról.

"Vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy a véletlen szándékosan a kárunkra keveri a kártyákat, jóllehet, ha a dolgok mélyére ásunk, rádöbbenhetünk, hogy a legtöbb esetben szó sincs véletlenről. Valaki keveri a kártyákat, az igaz, csak éppen nem a véletlen."

 A könyv befejeztével megnéztem a filmet is. Számomra sokkal megrázóbb volt látni bizonyos jeleneteket, mint olvasni. Némileg eltér a könyvtől, viszont  a fő szálhoz ragaszkodik, így azt mondhatom, hogy egy nagyon jól sikerült adaptáció, remek színészekkel. Bár Antonina a könyvben számomra egy harcos amazon, míg a filmben sokkal inkább megalkuvó, borzalmas magyar hanggal. 

A könyv közepén néhány igazán remek fotó található a családról, az állatkertről, állatokról. Így nem volt nehéz őket magam elé képzelni.
Viszont az olvasáshoz mindenképp 2 könyvjelzőt ajánlanék. A könyv hátuljában ugyanis rengeteg remek magyarázat és történelmi esemény sorakozik, amikhez érdemes az adott oldalról hátralapozni, hogy a történet még kerekebb legyen. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyereményjáték

A por könyve - Nyereményjáték

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai