Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai
2007-ben
feltűnt a filmvásznakon egy fantasy Chris Weitz rendezésében, mely az
Aranyiránytű címet viselte. Nagy fantasy rajongóként gondolom, mondanom
sem kell, hogy első látásra szerelem volt. Folytatás reményében,
kutakodni kezdtem a neten és szégyen, nem szégyen, ekkor jöttem rá, hogy
a film egy könyvadaptáció. Ráadásul egy trilógia első része.
Mindenképp
meg akartam szerezni, kíváncsi voltam a folytatásra, mivel a sorozat
további részeiből nem volt várható a közeljövőben, hogy filmet
forgatnak.
2 hosszú hónapos kutakodás után végül egy antikvárium polcain leltem rá egy kedves ismerős segítségével.
Kicsit félve álltam neki az első résznek, mivel attól tartottam, óhatatlanul is a filmhez fogom hasonlítgatni. De esélyem sem volt rá. A történet magába szippantott, csak úsztam együtt az árral.
De haladjunk sorjában. Mindhárom rész (habár teljesen összefüggő, egyik nem létezhet a másik nélkül) megérdemli, hogy kicsit külön-külön is foglalkozzunk velük.
2 hosszú hónapos kutakodás után végül egy antikvárium polcain leltem rá egy kedves ismerős segítségével.
Kicsit félve álltam neki az első résznek, mivel attól tartottam, óhatatlanul is a filmhez fogom hasonlítgatni. De esélyem sem volt rá. A történet magába szippantott, csak úsztam együtt az árral.
De haladjunk sorjában. Mindhárom rész (habár teljesen összefüggő, egyik nem létezhet a másik nélkül) megérdemli, hogy kicsit külön-külön is foglalkozzunk velük.
Északi fény
A híres, hírhedt első rész, mely a filmvásznat is meghódította.
A történet úgy indul, mint minden ifjúsági fantasy. Adott egy cserfes kislány, titokzatos események sora és néhány megmentésre váró kispajtás. A felnőttek furcsa, érthetetlen dolgokról beszélnek, mint például a Por, ami a gyerekek fantáziáját beindítja. A főszereplő Lyra a kezébe veszi a dolgokat és barátai megmentésére indul. Útja és kalandjai során rengeteg segítségre számíthat emberektől és varázslényektől. A történetben találkozhatunk boszorkányokkal, hajós vándorcigányokkal, páncélos medvékkel és ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, Pantalaimonról, Lyra daimónjáról. A daimónk a történetben az emberek lelkét hivatottak megtestesíteni a kislány világában. Nélküle az ember csak egy üres test...
Az első rész még laza, kalandos, szórakoztató...nyomokban érzékelhető viszont, hogy a java még hátra van. S ennek előszele a párhuzamos világok fikciója.
A történet úgy indul, mint minden ifjúsági fantasy. Adott egy cserfes kislány, titokzatos események sora és néhány megmentésre váró kispajtás. A felnőttek furcsa, érthetetlen dolgokról beszélnek, mint például a Por, ami a gyerekek fantáziáját beindítja. A főszereplő Lyra a kezébe veszi a dolgokat és barátai megmentésére indul. Útja és kalandjai során rengeteg segítségre számíthat emberektől és varázslényektől. A történetben találkozhatunk boszorkányokkal, hajós vándorcigányokkal, páncélos medvékkel és ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, Pantalaimonról, Lyra daimónjáról. A daimónk a történetben az emberek lelkét hivatottak megtestesíteni a kislány világában. Nélküle az ember csak egy üres test...
Az első rész még laza, kalandos, szórakoztató...nyomokban érzékelhető viszont, hogy a java még hátra van. S ennek előszele a párhuzamos világok fikciója.
A titokzatos kés
Lyra
átkerül egy párhuzamos világba, ahol megismerkedik Willel, aki szintén
egy másik világból érkezett (történetesen a miénkből). Ez a rész már
korántsem gyermeki, a kötetnek egyre komolyabb a mondanivalója.
Lyra és Will útja összefonódik, egyik sem juthat céljához a másik segítsége nélkül. Kalandjaik során érzelmi viharba keveredhetünk. Barátok vesznek el és kerülnek újból alátótérbe.
Számomra a legmegrázóbb rész a holtak országába való "kirándulás" volt. Pullman az egyik legfontosabb kérdést feszegeti: Mi történik velünk a halálunk után? Hová tűnik a lelkünk? Van-e kiút?
Talán ebben a részben jelentkezik elsőként, bár kissé burkoltan az író egyházellenes szemlélete. (Nem vallás, egyház ellenes...nagyon fontos részlet!!)
A gyermekek vállát egyre nagyobb teher nyomja, de kitartásuk irigylésre méltó.
A titokzatos kés segítégével világok között zajlanak az események, így az előző rész fikciója immáron valósággá válik.
Lyra és Will útja összefonódik, egyik sem juthat céljához a másik segítsége nélkül. Kalandjaik során érzelmi viharba keveredhetünk. Barátok vesznek el és kerülnek újból alátótérbe.
Számomra a legmegrázóbb rész a holtak országába való "kirándulás" volt. Pullman az egyik legfontosabb kérdést feszegeti: Mi történik velünk a halálunk után? Hová tűnik a lelkünk? Van-e kiút?
Talán ebben a részben jelentkezik elsőként, bár kissé burkoltan az író egyházellenes szemlélete. (Nem vallás, egyház ellenes...nagyon fontos részlet!!)
A gyermekek vállát egyre nagyobb teher nyomja, de kitartásuk irigylésre méltó.
A titokzatos kés segítégével világok között zajlanak az események, így az előző rész fikciója immáron valósággá válik.
A borostyán látcső
Lyra eltűnik, Will kénytelen egyedül folytatni az utat. A cél, eljuttatni a titokzatos kést Lyra édesapjánka.
Az előző részben már fel-fel tűnik egy tudósnő, aki szintén a port kutatja. Ebben a részben már jóval több szerepet kap. Általa megismerhetjük a kerekeken guruló tehénszerű lényeket (?)... s segítségükkel elkészíti minden probléma megoldását, a borostyán látcsőt.
Megkezdődik a világok közötti végső nagy háború. Az izgalmak fokozódnak, Lyra előkerül, s jön a szokásos happy end...vagy mégsem?!
Bennem csak egy kérdés fogalmazódott meg a trilógia befejezése után: Miért???
Az első fantasy volt, ami könyv formájában a kezembe került, de bátran állíthatom, hogy méltó ellenfele a Harry Potter sorozatnak. Philip Pullman lenyűgöző világo(ka)t álmodott meg, s három köteten keresztül képes fenntartani az olvasó figyelmét.
Szívből ajánlom mindenkinek, fantasy rajongóknak pedig kötelező!
2015-ben felreppent a hír, hogy TV sorozatot készítenek a trilógiából, de sajnos erre a mai napig nem került sor.
Az előző részben már fel-fel tűnik egy tudósnő, aki szintén a port kutatja. Ebben a részben már jóval több szerepet kap. Általa megismerhetjük a kerekeken guruló tehénszerű lényeket (?)... s segítségükkel elkészíti minden probléma megoldását, a borostyán látcsőt.
Megkezdődik a világok közötti végső nagy háború. Az izgalmak fokozódnak, Lyra előkerül, s jön a szokásos happy end...vagy mégsem?!
Bennem csak egy kérdés fogalmazódott meg a trilógia befejezése után: Miért???
Az első fantasy volt, ami könyv formájában a kezembe került, de bátran állíthatom, hogy méltó ellenfele a Harry Potter sorozatnak. Philip Pullman lenyűgöző világo(ka)t álmodott meg, s három köteten keresztül képes fenntartani az olvasó figyelmét.
Szívből ajánlom mindenkinek, fantasy rajongóknak pedig kötelező!
2015-ben felreppent a hír, hogy TV sorozatot készítenek a trilógiából, de sajnos erre a mai napig nem került sor.
Viszont
hamarosan érkezik a negyedik rész, ami a trilógia előzményeit foglalja
majd magában. A hírek szerint ez év októberében kerül majd a brit
polcokra A book of dust címmel, s év végéig reményeink szerint magyar
fordításban is megjelenik. Én már nagyon várom :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése