Skolik Ágnes: Olasz vacsora

Bevallom, sohasem voltam nagy novella rajongó. Ehhez képest, Skolik Ágnes kedves kis kötetét már többször vettem le a polcról igencsak rövid időn belül.

A kötethez szinte teljesen véletlenül jutottam hozzá. Az írónő nyereményjátékot hirdetett és azt gondoltam, miért ne...?! Résztvettem, nyertem és végtelenül boldog voltam! :)
Ezúton is szeretném ismét megköszönni.

A stílus nagyon egyedi, mintha csak egy étlapot vennénk a kezünkbe. Előételek, főételek és desszertek közül válogathatunk.

Néha csak előveszem, átfutom a menüt, kiválasztok egy fogást és elmerülök az ízeiben, illatában. :)
A történetek hétköznapiak, mégis végtelenül humorosak és itt-ott bizony magunkra is ismerhetünk bennük. Bár nem vagyunk egy korosztály az írónővel, a gyermekkori visszaemlékezései nosztalgikus hangulattal töltöttek el, felidézve saját gyermekkoromat, az akkori falusi életet, amikor még nem volt ennyire modern a világ és teljesen más volt az emberek értékrendje.
A novellákat olvasni olyan, mintha Ági melletted ülne és mesélne. Teljesen baráti, hétköznapi hangnemben szól olvasóihoz, ami igazán egyedi hangulatot kölcsönöz a kötetnek.
Ha nem is váltam a novellák szerelemesévé, ezt a könyvet sokszor előfogom venni még. Mintha a kedvenc éttermembe járnék vissza, hogy újra élvezhessem a megszokott ízeket. :)