Tiszlavicz Mária: Duplacsavar (BuKo történetek 1.)

Emlékszel még milyen érzés volt hétköznap délutánonként sarokba dobni az iskola táskát és a televíziò előtt átélni az izgalmakat a német és osztrák nyomozòs sorozatokkal? Bűnözőket üldözni Rex felügyelővel vagy a Cobra 11-el? Én már elfelejtettem, de ez a kis könyvecske visszarepített ezekre a remek délutánokra.

Először is nagyon köszönöm az írònőnek, Tiszlavicz Máriának, hogy ezt a gyönyörű, dedikált példányt a magaménak tudhatom, minden kis apròsággal együtt, amit a csomag rejtett. Végre van egy könyvem, amihez hozzáillő könyvelző is tartozik :)

 
Ha kompletten értékelnem kellene a könyvet egy 1-10-ig terjedő skálán, gondolkodás nélkül 9 pontot kapna tőlem.
Hogy miért?

Haladjunk kívülről befelé:

A mérete igazán kézbe simulò, a sùlya pedig utazòbarát, bárhová magunkkal vihetjük, alig foglal helyet még a legkisebb táskában is. Ez igazán jò pont nálam, mert bárhová megyek, az aktuális olvasmányom többnyire szeretem magamnál tudni. Sosem tudni, mikor nyílik alkalom kicsit kiszakadni a világbòl, még ha csak néhány röpke oldal erejéig is. :)

A borítò számomra gyönyörű. Egyszerű, letisztult, a színvilág pedig nagyon jò választás volt. Itt a kézzel foghatò bizonyíték, hogy a kevesebb néha több. (...és ez a terjedelmére is elmondhatò, de még nem tartunk ott... ;) )


Viszont mindemellett a borítò az egyik, amiért fél pontot vonnék első körben a 10-ből. Nagyon vékonyka és "sebezhető".  Mire végeztem a könyvvel, annyi helyen járt velem és oly sokat forgattam, hogy némiképp megviselte, hiába pròbáltam nagyon vigyázni rá.
De mint mindennek, ennek is van pozitív oldala... egy kedves barátom azt mondta, hogy csak a jò könyvekből lesz "saláta", hisz azokat szívesebben és gyakrabban vesszük kézbe.
Haladjunk hát a könyv belsejébe, hogy kiderítsük, igaza volt-e?! ;)

Mikor először belelapoztam, sokkot kaptam a hangyányi betűk láttán. Nem igazán van hozzászokva a szemem az ennyire aprò betűs írásokhoz és ezzel el is érkeztünk a következő, ám utolsò fél pont mínuszhoz. Már a két mérettel nagyobb betűtípusnak is jobban örültem volna. Számomra ez sokat dob a latba egy-egy könyv megvásárlásánal, hisz a kellemes olvasáshoz a kényelem, akár a szemet tekintve is, fontos alkotòelem.
Mindenesetre annyira felcsigázott a fülszöveg és az írònőt sem szerettem volna "cserben hagyni", így nem tántorodtam el az olvasástòl, bár sokkal lassabban haladtam vele, mint terveimben szerepelt. Sajnos gyorsan elfáradt a szemem.

Innentől viszont a maradék 9 pontomat mind a történetre zùdítanám. 

Engem teljesen levett a lábamról. Amikor csak tudtam, önkívületben olvastam.  A történet maga remekül kidolgozott és úgy érzem, rengeteg munka áll a mögötte. Tiszlavicz Mária önmaga is épp oly remek nyomozóvá válhatott, mire összerakta a történetet és karaktereit, mint két főszereplője. :) Ugyanis remekül sikerült ábrázolnia a cselekményt akár a nyomozók, akár a beépített ügynök, de még a csempészek oldaláról is. 
Nagyon tetszett, hogy a történet több síkú, akár többszöri váltással is egy-egy fejezeten belül, akárcsak egy filmet néznénk.
Sehol, még egy pillanatra sem unalmas. A történések pörögnek, minden oldal tartogat meglepetést. Mégsem tűnik az éppen több mint 200 oldalas könyv túlzsúfoltnak, esetleg elkapkodottnak. ( A kevesebb néha több - ismét érvénybe lép)
Szerelmi szálból épp annyit kaptam, amennyit egy ilyen pörgős történettől elvárok - épp csak egy leheletnyit... és épp csak annyira volt romantikus, amennyit maga a történet elbír.
Humorból nem volt hiány, rengeteg mosolyt csalt az arcomra.

A szereplők karakterei nagyon jól kidolgozottak. Mindenkinek igazán egyedi, saját személyiség jegyei vannak és mégis annyira átlagos emberek, hogy szinte azt várod, összefutsz velük az utcán a buszra várakozva. Szinte hús-vér emberek, sok-sok erénnyel és hibával egyaránt.

Személyes kedvencem Amelia. Nagyon találékony, talpraesett lány. A szíve és az esze a helyén van. Nagyon bízom benne, hogy mihamarabb lesz folytatás és hogy ismét feltűnik majd. Szeretném nyomonkövetni a sorsát...mert ez a vég.... hááát.... :D

Még egyszer nagyon köszönöm az írónőnek, hogy megtisztelt a bizalmával és elolvashattam ezt a nagyszerű könyvet. Bár még csak ismerkedem a krimikkel, ez a kis történet közelebb húzta a műfajt a szívemhez. Nagyon várom a folytatást és addig is szeretettel ajánlom mindenkinek a Duplacsavart, aki valódi izgalmakra vágyik! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyereményjáték

A por könyve - Nyereményjáték

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai